Írta: Sóvári Melinda asztrológus

Emlékszem azokra a reggelekre, amikor kinéztem az ablakon, és nyomasztott már a napfelkelte is. A köd, az eső, vagy a forróság… egy újabb boldogtalan nap hajnalán…látni sem akartam, akármi van kinn az ablakon túl.




Aztán körülnéztem benn, és azt sem kívántam,…egy porcikám sem.


Csak összeszorult a gyomrom a boldogtalanság súlya alatt, úgy maradva egész nap, és még csak eszembe se jutott, hogy lehetne másképp. Az meg pláne nem, hogy én teremtettem az életem. Csak menekülni szerettem volna…messzire, magam elől, az életemből.


Csak azt tudtam, hogy el sem akarom kezdeni a napot, hogy nem tudom, hogy kaparom össze magam, hogy végig csináljam….


Azt kívántam legyen már este, legyen péntek…pénteken szombat, szombaton vasárnap…


Nem akartam ott lenni, ahol voltam…soha.


Emlékszem…

nem fizikailag voltam egyedül, hanem lelkileg. A magány úgy ette be magát a sejtjeimbe, hogy megdermesztette minden porcikámat, fagyossá, hideggé, és nehezzé téve minden lélegzetvételemet. Megfagytam…




Nehéz volt kilépni az utcára, de nehéz volt otthon maradni is. Minden olyan nehéz volt… betegségekbe menekültem, azt éreztem haldoklom…nem kaptam semmit ami tölt, ami életben tart.


Nem is értem, hogy csináltam, hogy megváltozott a világ, nem is értem hová tűntek ezek a nyomasztó reggelek? Az asztrológiával kezdődött azt hiszem. Feltámadtam, vagy inkább feltámasztottak. Felismerések? Önismeret?

Tudatosan én semmit sem csináltam…feltámasztott valaki, aki szeret. A szerelem támasztott fel!



Ez a szeretet úgy indítja a napom, még ha fáj is itt-ott, vagy rosszul aludtam, nyűgös vagyok, hogy mostmár szeretek kinézni az ablakon. Félve keresem a reggeli nyomasztó hangulatot, de nincs sehol…és rácsodálkozom a világra.


Megszerettem a napfelkeltét, a ködöt, az esőt, a már korán forró hajnalokat.


Imádom a reggeli kávémat, az új napot, minden napot, bármi is vár rám. Iszom a kávém, és nézem a tájat. Milyen más…pedig ugyanaz. Minden csodás lett.


Mitől változott meg ennyire a világ?


Ez a szerelem…? Igen, a szerelem.


De mi az?



Egy sugárhajtású repülőgép. Akkor is beindítja a motoromat, ha egy csepp üzemanyag sincs bennem. Egyszerűen eszembe jut a férjem, és kisimul a gyűrött arcom. Minden olyan nyugodt, biztonságos. Amikor pedig ő főzi a reggeli kávémat, azt hiszem meg vagyok mentve 😀Éltet, erőt ad, felvértez és megvéd mindentől és mindenkitől. Szépnek érzem magam. Pedig régen sokkal szebb voltam.



Mostmár szeretem, ha főznöm kell, ha vásárolnom kell, ha intéznem kell unalmas vagy egyhangú dolgokat. Szeretem ha emberekkel beszélgethetek, vagy végeznem kell a munkám.

Nagyon szeretem, ha leülhetek a gépem elé, bekapcsolom a laptopomat, meggyújtok egy gyertyát, és az éterben találkozom Veletek, valami misztikus kapcsolódásban. Már tudok adni, mert én is kapok. Már én is tudok tölteni másokat, mert engem is töltenek. Sugárhajtású repülő lettem, egy satnya lajhárból 😄, aki vonszolta a testét, mint valami több tonnás terhet.

Nagyon szeretek írni, beszélni, mesélni, tanítani.

Valami megmagyarázhatatlan izgalmas borzongás fog el nagyon sokszor, hála és végtelen nyugalom tölt el, még akkor is, ha pörgős napjaim vannak.





Imádom az életem! A helyemre kerültem.


A legnagyobb inspirációt a szerelem adja. Enélkül lehet élni, de nem érdemes! Remélem ugyanezt érzi a párom is, mert mindent megteszek érte, hogy boldog legyen!


Drága Olvasó! Neked is ezt kívánom. Sose add fel! Dolgozz érte, és higgy!

Mert létezik. Valentin létezik. Február 14.-én, vagy 15.-én, vagy….bármelyik napon. Minden napon.


„A szerelem nem egy állapot, hanem egy képesség – idézet Dan és a szerelem c. filmből.


Áldás és szerelem kísérjen utunkon 🙏💕


Szeretettel

S M

Sóvári Melinda asztrológus

Üzenet: csillagmessenger@gmail.com

Honlap: www.csillagmessenger.webnode.hu

Telefon: 06-20-420-8611