Írta: Szalay Mónika asztrológus

Újabb gondolatok a Szaturnuszról

A Szaturnusz, a Nagy Tanító a Halak jegyébe lépett március 7.-én és 2025-ig fog itt tartózkodni.

Így érzelmi felelősségvállalásra, az áldozathozatallal kapcsolatos helyzeteinkre kerül a fókusz. Keretet kapunk, én-határaink meghúzása, a realitás elfogadása, a tudatosság fontos szerephez jut. Légváraink összedőlhetnek, kijózanító szituációk sokaságát élhetjük meg.

A saját felelősségünk felvállalásának ideje jön el

Kapcsolatainkban, szeretetfogalmunk átdefiniálására kerülhet sor, függőségeinkkel összefüggően készíthetünk majd számadást.

Jelenleg retrográd (hátráló) szakaszban van a bolygó november elejéig, érzelmi életünkre helyezve a fókuszt.

Lopni az időt… Ezt a kifejezést már többször hallottam az elmúlt időszakban. Barátaim szájából, sőt a saját gondolataimban is megjelent egy-egy szituációnál…

Az Idő Ura, a Kapu Őre… a Szaturnusz újabb jelölője ez is, hiszen az idő strukturálása hozzá tartozik, a felelősség, a kötelességteljesítés, és a megfelelési kényszer mind-mind a hatásköre.

Lopni az időt… magamnak, magamért… az én-idő hiánya napjainkra olyan jellemző, hiszen rohan a világ, felgyorsult az élet, a mindennapok régebbi, kiszámítható rutinja felborult. Reklámok, internet, business-alapú tevékenységek sokasága, gyorsételek, instant-kapcsolatok jellemzik világunkat…

Teljesítményalapú megítélések, versenyszellem, önzés, taposás… a XXI. század illékony világa… pénz,pénz,pénz, jó lakás, jó kocsi, jó mobil, valóságshow, facebook… az anyagi világban beragadt, megtapadt, egóvezérelt világ hajhászása foglalja le időnket.

Hol vagyok én? Hol van ebben az én-idő?

Az önmagammal eltöltött minőségi idő, melyre sokan szorongással, bűntudattal gondolnak, mert elhiszik azt, hogy nem jár…

Mert ha nem megyek dolgozni, szabadnapot kérek, vagy ha nem kérek, akkor megbetegedem, és a szervezetem harcol ki magának én-időt…

Mind-mind „bűnös idő”…hiszen az elvárás a maximális teljesítmény, csak akkor vagyok „hasznos”, ha teljesítek… szabadság alatt is hányan dolgoznak?

„Csak” ezt-vagy azt gyorsan elintézem indokolgatással…

Másokhoz és mások véleményéhez mérjük magunkat.

Elfáradunk, kifáradunk, kimerülünk, de még akkor is teljesíteni akarunk, még akkor is cipeljük hátunkon teherként tovább a helyzetet, a szituációt…

• mert annak meg KELL lennie, kész KELL lennie… KELL…
• mert FÉLÜNK, ha nincs kész, akkor mi lesz… akkor „kirúgnak” , akkor leírnak…
• akkor megharagszanak…
• akkor „kevés” leszek… és nem fognak szeretni….

Ezért kényszeresen teljesíteni akarunk, megfelelésben toljuk a napokat, és fáradunk, fáradunk, elfogyunk lelkileg, majd testileg…

Nem merünk NEM-et mondani, mert a félelem irányít legbelül…

A szeretet illúziójáért koldulunk, megalkuszunk, alárendelődünk, mérgező kapcsolatokban maradunk benne, és ragaszkodunk, ragaszkodunk…

Az IDŐ pedig halad… mi úgy érezzük megállt az idő, nem történik „semmi”, egy helyben toporgunk, megkeseredünk, kivetítünk, másokat okolunk a saját helyzetünkért.

• „szenvedünk” munkahelyünkön, párkapcsolatunkban, olyan élethelyzetekben, melyek már nem okoznak örömet…
• és elfelejtjük: mi választottuk, mi tartjuk benne saját magunkat ebben a helyzetben…
• valaha „igen”-t mondtunk rájuk… mostanra NEM-et gondolunk, de tenni nem merünk…

Kérdezzük meg magunktól: Mennyi időnk megy el ilyen helyzetekkel? Mennyi időt szeretnénk még eltölteni bennük? Mikor pótoljuk az elvesztegetett időt? Mikor vállaljuk a felelősséget önmagunkért? Hát a döntéseinkért? Mi az én felelősségem és mi a másé?

A beszorult, beszűkült helyzetekben előfordul, hogy lopni kell az időt magunknak, magunkra… pár órát, pár napot, pár hetet, hogy megpihenjünk, töltődjünk, átgondoljuk az elmúlt időt… a múlt időt… mely adja a jelenünket, hiszen annak következménye, annak okozata…

…és a jelen pillanatában hozott döntésünk lesz a jövőnk, hiszen abból alakul a holnapunk, amit ma tettünk…

A szaturnuszi idő… a határ, a korlát, a felelősség, a tisztelet, a tekintély, a megfelelés, a rendezettség, a rendszer, a kitartás, a hűség… Amíg nincs meg az egyensúly, addig a helyzet újra és újra adja önmagát… vagy észrevesszük, és meghajlunk, vagy makacsul ragaszkodunk, a derekunk beleszakad, a térdünk szétmegy, a fogunk fáj, a testünk ordítva jelez, de AKKOR is…

A Szaturnusz a bölcs tanító… leckéi fájdalmasak lehetnek, de kijózanítóak, a mérték örökre belénk ragad, az érték megbecsülése kirajzolódik, az én-határok kikristályosodnak a folyamat végére. Így újra feltehető a kérdés:
Mennyi időm van még?

Szalay Mónika asztrológus írása