Legyünk önmagunk jósai!

Írta: Horváth Andrea író, asztrológus

Kártyajóslások

Ha valakik, akkor mi, jósnők sokat tudunk arról mesélni, hogy az emberek mennyit költenek arra, hogy jósoltassanak maguknak. Pedig a jövőbe való pillantás, azon belül is a kártyajóslás nem valami misztikus hókusz-pókusz, hanem nagyon egyszerű dolog, amit bárki elsajátíthat.

Vannak olyan jósnők, akik egyes kártyavetési módokat előszeretettel alkalmaznak magyar, francia kártyával vagy tarottal, mások úgy vélik, hogy bármiféle kirakási rendszer mind a négy kártyával kirakható. Megfelelő számú, örömmel végzett kísérletezés után ezt szintén mindenki saját maga fogja eldönteni.

A legtöbbféle kártyakivetési módozatot azokból a fajtákból gyűjtöttem össze, amelyek egy-egy eldöntendő kérdésre mondják meg, hogy mi a kimenetele? Ez természetesen lehet bármiféle kérdés, például egy kialakulóban lévő kapcsolat, egy munkán belüli változás, egy fontos döntés, – egyszóval annyiféle élethelyzet, mint ahányan vagyunk. Vannak közöttük egyszerűbb és kicsit bonyolultabb kirakások, amelyek közül az utóbbiak több apró részletre világítanak rá.

A kirakások második csoportja egy-egy emberi kapcsolat alakulására vagy jelenlegi helyzetére ad választ. Hogy állunk egymással? Szeret? Miért változtak meg az érzéseim vagy az ő érzései irántam? Mit kell tennem, hogy jobban működjön ez a kapcsolat?

Ezek a leggyakoribb kérdések, amelyek egy-egy jóslás alkalmával elhangzanak.Amikor elkezdünk ismerkedni a különböző kirakásokkal és a négyféle kártya lapjaival, az első időkben kísérletezzünk kedvükre.

Később azonban, amikor már valóban fontos kérdésekkel faggatjuk a lapokat, nagyon fontos megjegyeznünk, hogy három hónapon belül egyféle dologra csak egyszer vethetünk kártyát!

Nagyon fontos, hogy a kártyavetés legyen mindig egy kis szertartás. Soha ne fogjunk bele feszülten, nyugtalanul. A legjobb, ha előtte mindig leterítünk egy erre a célra szentesített abroszt, meggyújtunk egy szál gyertyát vagy füstölőt, elmondunk egy imát vagy röviden meditálunk.

A kártyavetés épp olyan csodálatos analógia-összeolvasás, mint az asztrológia.

Fontos, hogy (ha csak nem konkrét kérdésfeltevés-nélküli a kirakás), koncentráljunk alaposan az adott kérdésre és tegyünk fel akár magunkban, akár hangosan konkrét kérdéseket. Ha konkrét kérdésfeltevés nélküli a kirakás, akkor koncentráljunk az adott időszakra.

A lapokat mindig és minden kártyavetésnél lefelé fordítva kell az asztalra helyezni. Vannak jósnők, akik maguk húzzák a lapokat, mások az ügyféllel rakatják ki a választott módozatot, még olyan is akad, aki kiköti, hogy csak bal kézzel szabad húzni. (Szerintem teljesen mindegy, hogy jobb vagy bal kézzel húzunk, az ember úgyis ösztönösen megérzi, hogy melyik kezével válasszon. Hasonlóképp én lényegtelennek tartom azt is, hogy a kártyavetés előtt kettéosszuk a paklit, vagy egy-egy kupacot elkülönítsünk belőle, – bár aki úgy érzi, hogy ez az ő egyéni módja, az nyugodtan megteheti.)

Egy asszony aggódott férje új kinevezése miatt, mert érezte, hogy ha ez sikerül, akkor a férfi még kevesebbet lesz itthon. Azt a kérdést tette fel a kártyának, hogy megkapja-e a férfi az áhított új munkakört. Nem emlékszem már konkrétan, hogy melyik kártyát használtuk, csak azt, hogy egy kedvezőtlen, megakadást jelző lap jött ki válaszként. Ebből azonnal arra következtetett, hogy a férj nem kapja meg a munkát, pedig pont az ellenkezője történt. Ám a kérdező életére ez az alapvetően jó fordulat mégis inkább rossz hatást gyakorolt.

Sokszor és sokan kérdezik, vajon miként működik ez?

Nos, a válasz egyszerű: nincsenek véletlenek. A lapokat nem „véletlenszerűen” húzzuk, hanem a tudatalattink sugallja azokat. Bölcsebbet pedig aligha tehetnénk, hogy mint hogy hallgatunk a tudatalattinkra, amelynek rejtett zugaiban már benne van a jövő, annak veszélyei, amelyeket kis figyelemmel el is kerülhetünk. Épp úgy, mint ahogyan jó lehetőségei előtt kitárhatjuk az ajtónkat.

folytatjuk…