Öngyógyulások V. rész – Nőgyógyászati problémák

Írta: Pallai Krisztina parapszichológus

Miután elhatároztam, hogy a burokból kilépek, elterveztem még tudatosabban az első lépéseket, min változtatok az életemben, és a következő hetemet tökéletesen megterveztem, véletlenül telt házam is lett a kezelésekben.

Annyira azért nem kellett örülnöm, mert a BUROK közbe szólt, egy teljes hétre le betegedtem, az első napokban nem értettem mi történik, hogy egyszerűen nem tudok kilépni az ajtón cselekedni.

ÓÓ és igen, jól éreztem én😊
A hőemelkedés és gyengeség és az egész hetes betegségem ezt tanította:

Csakis akkor mehetek ki, ha elfogadom a betegséget, hogy most ennek van itt az ideje, a betegséget is ugyanúgy el kell fogadni, mint az egészséget, a betegségnek a tanítását is, azért van jelen, hogy tanítson. Azt tanítja, ha kilépek a BUROKBÓL cselekvésekkel együtt a történéseket és az érzelmeket is el kell fogadni.

Az elfogadást tanította a hétre.
A betegség ideje alatt pránanadi vizuális technikákat is alkalmaztam magamon, hogy gyorsabban gyógyuljak.

Parapszichológia technikával is tovább kezeltem magam, erről írok most:

A mióma nagyságát és formáját pár percig nem láttam, lehet, hogy féltem befogadni, hogy mit fogok látni, de aztán beindultak a képek és sikerült egy diónyi nagyságot meglátni, ez a méret kisebb volt, mint az első kezelés alkalmával.

Még egyszer leírom, hogy Pránanadi és parapszichológia technikákat együtt alkalmazom, úgy gondolom gyorsabb a hatása a gyógyulásnak. Nem éreztem keménynek, hanem inkább puhábbnak.

Ugyanúgy végre hajtottam sorban a technikát, ki lapítottam, át szőröztem, összevarrtam, piros fénnyel programoztam. Az egészet kisebbnek láttam.

Mikor kész lettem, az angyalok ugyanúgy megfogták a karomat és felvittek az Akasába, mikor Uriel meglátott, már mosolygott szeretettel, megjöttetek kérdezte mosolyodva, én is mosolyogtam és már be is léphettem a pult mögé.

Kérdezte Uriel angyal: Átírod magadnak?

A választ már nem is mondtam, mert már láttam a fehér betűket ahogyan íródnak, ugyanúgy láttam a földi fotómat és az élettörténetet leírva és láttam a másikat, ahol íródnak át a történetek és most láttam még egyet, ahol a jó cselekedeteket írják fel, az első fotómnál és szöveg mellett áll a segítő fotója, aki a földi életben gyógyított.

Ott állt az osztályfőnököm, Laci fotója.
Minden segítő ott áll a fotók és élettörténetek mellett, ki, kit segített a földi életben.

A mai nap jelentkeztem be a nőgyógyászatra az időpontja: December 15.-e lesz. Elértünk ide is.

A következő kettős gondolatok kattognak bennem ezzel kapcsolatban:

Hát azért van bennem már most egy adag izgalom. Amiatt, hogy az ultrahang mit fog mutatni.
Az első vizualizációs gyakorlattól kezdve programozom magamat, hogy csodálatosan meggyógyultam kívülről-belülről. Semmi negatív gondolatot nem engedek be és csak azt vizualizálom, amit szeretnék. Így ma, amikor bejelentkeztem, láttam magam előtt az örömöt, hogy végre eljött ez a nap, és hogy a mai nap is ugyanolyan csodálatos nap lesz, mint az az út, amire ide értem.
Az orvos nem tudja mit csinálok, és mit is fogok neki mondani, hát semmit, mert nem szeretném az orvosokkal megbeszélni, hogy amit csinálok, az egy magasabb tudatszintű technika.

Ki hinné ezt el? Az Orvos? Aki 4-es tudatszinten van? Elnézést.

Ezzel a kijelentésemmel nem azt mondom, hogy nem kell ORVOS! Dehogynem! Természetgyógyászként együtt kell – KELLENE az orvosokkal dolgozni.

Rengeteget tanulnak, el kell őket ismerni és nagy szükség van rájuk bizonyos esetekben, a Természetgyógyász nem diagnosztizál, ezért is van szükség orvosokra, ezt mind-mind tudom, rengeteget tanultam én is, a természetgyógyászati bizonyítványt sem adják ingyen!!

DE mégsem szeretném magam szétvagdaltatni, a hitem és a tudásom is más, és ezért senkinek sem szeretnék magyarázkodni, hogy én miért választottam azt az utat, hogy magamat gyógyítom meg.

Folytatása következik…