Veszélyes vonzalom

Írta: Almási Kriszta Holisztikus Mentor, Belső utazáskísérő, Hipnoterapeuta

Vigyázz a Sötét Hármassal, mert ők a megtévesztés és hazugság bajnokai.

Az online térben, pl. különböző facebook csoportokban, fórumokon egyre gyakrabban jön szembe velem olyan poszt, melynek szerzője – főként hölgyek – úgy nyilatkozik, hogy teljesen biztos abban, hogy ő bizony egy pszichopatába botlott, vagy tuti, hogy egy narcisztikussal él együtt, mert… és itt aztán jönnek az elképesztő történetek.

Megfelelő tudás nélkül azonban csak óvatosan a „diagnózissal”, hiszen nem minden önző ember narcisztikus, és nem minden hazudozó pszichopata.

A Dark Triad (Sötét Hármas) kifejezést két évtizede ismerjük, akkor vonult be a szakirodalomba a machiavellizmus, a narcizmus, és a szubklinikus pszichopátia összefoglaló neveként. A Triad képviselőinél az interperszonális kapcsolatok során megnyilvánuló emocionális hidegség, felszínesség, és a morál teljes hiánya azonosítható

A saját érdeken – akár mások megtévesztésén és/vagy manipulációján, hazugságon – alapuló viselkedés megítélése elsősorban nem patológiai esetként jelenik meg a tanulmányokban, sokkal inkább jellemzően a férfiak által alkalmazott adaptív viselkedésmódként figyelhető meg. [1]

A rövid távú, minimális befektetések felhasználásával is nagy nyereséggel kecsegtető viselkedésmód az emberiség történelme során a kezdetektől jelen volt, mégis a társadalomban viszonylag kis arányban fordul elő, akkor is, ha sokan hiszik, egy-egy párkapcsolati csalódás után, hogy a sötét hármas egyikével volt dolguk.

A machiavellizmus fogalma Niccolo Machiavelli Fejedelem című műve alapján született.

A politikai tanulmányban a szerző a hatalom megszerzése, megtartása, hatékony kihasználása, és az uralkodók néphez való viszonyának elemzését végezte el, bemutatva azt a hideg, racionális rendszert, amelyben az uralkodó gyakorlatilag bármilyen etikai, vagy morális szabályt áthághat érdekei érvényesítése érdekében.

A mű megjelenését követően azokat az embereket illették a machiavellista jelzővel, akik a hatalom érdekében mindenen és mindenkin átgázolva, céljaik elérése érdekében semmitől vissza nem rettenve – lopás, csalás, hazugság, ármány – vitték véghez cselekedeteiket.

A modern pszichológiában a machiavellista jelzőt olyan emberek jellemzésére használjuk, akik saját céljaik, önös, önző érdekeik megvalósulása érdekében, verbális és akár fizikai erőszakot is alkalmazva, mások teljesítményét, tehetségét felhasználva operálnak, és az emberek manipulálásán keresztül igyekeznek, előre jutni a cél szentesíti az eszközt elv mentén. [2]

A pszichopaták is a társadalom ragadozói, ők a báránybőrbe bújt farkasok.

A pszichopaták a machiavellistákhoz hasonlóan kellemes, behízelgő modorukkal tévesztik meg embertársaikat.

A társadalmi és etikai normák számukra ismeretlenek, önző módon szerzik meg azt, ami jog szerint mást illetne, mit sem törődve a maguk után hagyott problémákkal, tragédiákkal.

Veszélyes vonzalom!

A pszichopata elsőre kedves, vonzó személyiségét mutatja, de vigyázz, mert minden kapcsolatát a hamisság, a felszínesség, az érzelmek sekélyessége jellemzi. Eleinte elragadó, hiszen hevesen udvarol, bókol, ajándékokkal lep meg és úgy csavar az ujja köré, hogy észre sem veszed.

Ezen ne csodálkozz, hiszen ő a megtévesztés és a manipuláció mestere. [3] Majd azon kapod magad, hogy burkoltan parancsolgat, egyre többet drámázik, játszmázik, érzelmileg lebegtet, és csak kritizál, és kritizál, mígnem eltűnik az önbizalmad és értéktelennek érezed magad, mert ő egy igazi egoista, akinek te egyáltalán nem számítasz. Így gázol keresztül életeken és hagy maga után széttört reményeket, kiürített bankszámlákat, a legkisebb lelkiismeret-furdalás és a bűntudat nélkül.

A csalók, szélhámosok, hazárdőrök kisebb problémát jelentenek, mert „csak” gazdasági érdekeik megvalósítása érdekében manipulálnak, ám az agresszív, az emberi életet is semmibe vevő bűnözők, sorozatgyilkosok már komoly problémát okoznak a társadalomnak.

A pszichopaták köztünk élnek, ne tévesszen meg a sármjuk! Bár nincsenek sokan, menekülj, ha összehoz eggyel a sors.

Ha feltételezzük az igazságszolgáltatás hatékonyságát, azt is feltételezhetjük, hogy a pszichopaták jelentős hányada börtönlakó. Sajnálatos módon ez a feltételezésünk nem igazolható, mert behízelgő modoruk, kaméleonszerű alkalmazkodóképességük és meggyőző erejük felhasználásával, környezetüket teljesen megtévesztve, lényegesen kedvezőbb színben tüntetik fel magukat a valóságnál, így a becsapott emberek nem az igazságszolgáltatáshoz fordulnak, inkább önmagukat hibáztatják azért, mert hagyták magukat kihasználni.

A klinikai narcizmusnak is sajátossága az önös érdekek prioritása, a mások elvárásainak, és az értékek tiszteletének semmibe vétele.

A szakemberek az önbecsülésnek két formáját különítették el.

A kritikákat akceptálni képes, meghitt kapcsolatok építését szem előtt tartó, derűs, önmagát külső megerősítés hiányában is szeretetre méltónak tartó egészséges narcizmust, valamint a kritikára dühvel, agresszivitással reagáló, a saját hibákkal és hiányosságokkal szembenézni képtelen, de privilégiumokra jogot formáló, magát felsőbbrendűnek érző, önző, csekély empátiát mutató narcizmust.

A büszkeség, amelyet a Biblia még a főbűnök közé sorolt, a modern társadalomban rehabilitálódott, persze kizárólag úgy, ha az egészséges narcizmus keretein belül teljesedik ki, ugyanakkor a patológiás narcizmus, amely a gőg és arrogancia által jellemezhető büszkeség, a hübrisz, nem elfogadható a társadalom számára.

Kutatások szerint, az 1950-es évektől kezdve folyamatosan növekvő tendenciát jelez a patológiás narcizmus előfordulása, melynek hátterében egyre gyakrabban figyelhető meg az elfojtott szexualitásból és a kielégítetlen vágyakból fakadó, a társadalmi normákat és értékeket figyelmen kívül hagyó önző viselkedés.

A társadalmi jólét magasabb színvonala és az anyagi javak jelentőségének növekedése lehet a felelős azért, hogy egyre többen vannak, akik nem képesek azonosulni az általánosan elfogadott normákkal, ezért azokat áthágva igyekeznek érvényesülni, jellemzően mások kárára. [4]

A narcisztikus személyekre is jellemző a jó verbális kommunikáció, amelynek célja ugyanaz, mint a tirad másik két „tagjának”, a saját fontosságuk hangsúlyozása és az emberek manipulálása, megtévesztése az önző, gyakran patológiás célok megvalósítása. [4]

A vizsgálatok egyértelműen megállapítják, hogy a Sötét Hármas mindegyikére jellemző az énközpontúság, a bűntudat és az empátia hiánya, a verbális megtévesztés, a manipulatív tevékenység, az önös érdekek érvényesítése, a kizsákmányolás, a normák figyelmen kívül hagyása, az értékrend torzulása, az agresszivitás és a maguk alkotta szabályok sérthetetlensége.

A meggyőzés, és a manipuláció gyakorlatilag egy tőről fakad,

a kommunikátor arra törekszik, hogy a sajátjához közeli álláspontot alakítson ki a befogadóban, esetleg megváltoztassa annak véleményét. A manipuláció esetén azonban felfedezhetők olyan elemek, amelyek túlmutatnak a meggyőzés céljain, mivel alapvetően ravasz, tisztességtelen, csalárd eszközöket használ fel a másik meggyőzése, véleményének alakítása érdekében. [5]

A machiavellizmus jegyeit hordozó személyiségek, és a pszichopaták úgy tudnak hazudni, hogy sokszor még a szakavatott elemzőket is képesek átverni.

A verbális megtévesztés, a hazugság kiszűrése rendkívül nehéz feladat, bár egyes esetekben megfigyelhető, hogy a megtévesztő kijelentések során a hangmagasság megváltozik, vagy a hazug ember hosszabb szünetet tart. A hazugság vizsgálatára, felismerésére számtalan lehetőséget ismer a pszichofiziológia, de a machiavellizmus jegyeit hordozó személyiségek, és a pszichopaták esetében szinte lehetetlen azonosítani a hazug, vagy megtévesztő szándékú verbális kommunikációt, még a szakemberek számára is. [6]

Amikor machiavellista, vagy pszichopata egyénnel beszélsz, soha nem lehetsz biztos a valós céljaiban, mert tudatosan használnak olyan verbális kommunikációt, amelyek kárt okozhatnak, miközben saját érdekeiket érvényesítik.

Felhasznált irodalom
1. Paál Tünde: A Sötét Hármas. In: Gyuris Petra- Meskó Norbert- Tisljár Roland: Az evolúció árnyoldala: a lelki betegségek és az alternatív szexualitás darwini elemzése. Akadémiai Kiadó. Bp. 2014. pp. 136-161.
2. Talmácsi György – Orosz Gábor – Birkás Béla – Bereczkei Tamás: A Dahling-féle machiavellizmus skála validálása. Alkalmazott pszichológia. 2012/3. pp. 63-82.
3. Hare, Robert D.: Kímélet nélkül. Háttér Kiadó. Bp. 2004. pp. 4-53.
4. Kelemen Gábor: A narcizmus leltárai. LAM. 2010/20. pp. 872-876.
5. Jagodics Balázs-Németh Dezső: A stratégiai beszélő elmélete – az indirekt beszédaktusok használatának pszichológiai háttere. Magyar Pszichológiai Szemle. 2012/4. pp. 757-776.
6. Nábrády Mária: Hazugság a mindennapokban. Alkalmazott pszichológia. 2009/1-2. pp. 27-54.