„SEMMINEMJÓSENKINEMÉRDEKEL”

írta: Steiner Gergely asztrológus

Szinte naponta hallok hasonlókat emígy „egyszuszra”, na meg még mennyi mindenről és hányféleképpen!

Papagáj módjára mondogatom, a nihiles időszakaink miértjére horoszkópunk is választ ad(hat), magunk közt szólva az elbutulásra emlékeztető „semminemjósenkinemérdekelmindenkilevansz@rvaminekélek” érzésekre.

Egy (a sok közül) kérdezőm, Mérleg lévén„köztudottan” nehezen döntő típushoz tartozó karakter. Ami éppen foglalkoztatta: elfogadjon-e egy állást, valamint visszafogadja-e a párját?

Én mondhatok ötöt-hatot, dönteni neki kell, így hát „tudomány” nélkül is tudok, tudunk ötölni-hatolni, ezek mind csak a „külső hangok”! De ki figyel oda a belső hangokra?

Pedig a „minekisélek” érzésekre a belső hangok adják meg a felelet!

Gyermekkorunk fotóin – csecsemőtől a szülőkig – lemérhetjük, hogy ki mit kapott „útravalóul” már a babakocsiban. Sőt, onnan kinőve kik is lettünk, vagyunk, és merre, meddig mehetünk ,mentünk (jutottunk). Nem egy könnyű olvasmány következik, de csak olvassa figyelmesen, a sorok vége felé minden kiderül(het).

Sokakban él tudattalanul akár – nem véletlenül – a „damaszkuszi” út élménye.

Miért pont ez az élmény szükséges? Azért, mert mindenki csak önmagában látja, képes látni, hallani, érzékelni a saját helyes vagy helytelen útját! Pál apostol bibliai története az örök példa, hogy milyen „pálfordulásra” képes az ember élete egy-egy szakaszában, hogyan tud egy pillanat alatt 180°-os fordulatot tenni a „túlélésért”.Ugyanis nem mindig beszélhetünk tisztulásról!

A fenti (fejezetcím) kifakadás indította el bennem, hogy foglalkoznom kell ezzel a témával is, mivel a hangosan kimondott szavakat, mondatokat mindig a belső hangok „súgják”. Vajon mindig jól értjük ezeket? Vagy értjük-e egyáltalán?

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan is válik egy „jámbor” ember brutális embergyűlölővé.

Példának hozom, amikor a kezdetben „művészpalánták” csak úgy simán tömeggyilkosok lettek (lsd. Néro, Hitler). Nagy segítségünkre lehet ebben a kérdésben is az asztrológia, amellyel felfedezhetjük, hogy egy „apró” figyelmetlenségből az elégedetlenség merre visz, vagy vihet minket.

A döntést nem az asztrológus hozza meg, hanem mindig az érintett!

Amint tudomást szerez ez irányú hajlamairól, önnön magára kell vigyáznia, hogy azokat kordában tartsa, mederbe terelje a „minekisélek” szlogent. A jó és építő élményekkel, tapasztalatokkal rendszerint (feltehetően) túléljük a személyes katarzisokat.

Azt azonban ki kell mondani, katarzisra szükség van, hogy olyan értékeink kerüljenek a felszínre, ami a saját értékítéletünk szerint is nemes. Igaz ez még akkor is, ha látszólag az a másik (ember) önkéntelenül, tudattalanul azt a „szerepet” kapta az életben, hogy bennünket „elpusztítson”, hogy majd fel tudjunk támadni újra, meg újra saját magunktól is …

Tapasztalatom szerint az emberek többsége ösztönösen úgy rendezi a sorsát, hogy valamivel mindig a határokat feszegeti. A biztonságunkra ugyan egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk, a jövőbeni katarzisokat mégsem kerülhetjük el, mert az élet már csak ilyen. Az intő jelekből ( a belső hangokból akár) és az ilyen-olyan helyzetekből tanuljunk és vonjuk le a megfelelő következtetéseket.

Nem csinálok titkot abból, hogy a hangokkal „hadilábon állok”, mégis gyakran rájuk támaszkodom! Hogyan lehet egy embernek, aki nem (jól) hall, a hangokra támaszkodni?

Nem ismeretlen a helyzet, miszerint a nők, amikor meglátnak egy férfit – mondjuk úgy, a jövendőbelijüket -, szinte azonnal felismerik benne az „igazit” (vakok és gyengén látók is)! Olyan ember is akadt a praxisomban, nem is egy, aki elmondta: visszautasított egy meghallgatást, mert „valami azt súgta”, hogy lesz ennél jobb is. „Hangokat hallott”, de ettől lehetett jó maga úgy süket is, mint hallássérült!

Ismétlem vannak jelek, amire legtöbben „támaszkodunk”, bárki állítja is az ellenkezőjét. Ezek is „belső hangok”, a való világban pedig – újabb hasonlattal élve – a közlekedési táblák!

A profán világban kevesen veszik figyelembe, mert van ennél „jobb dolguk” is, azaz úgy élnek: lelkesen kihangsúlyozzák, ne mondja meg nekem senki, hogy merre menjek! A lelkesedés ugyebár nem egy ruhadarab, amelyet alkalomtól függően öltünk magunkra, és vetünk le. A lelkesedés – a sors része – életforma, nem pedig olyasmi, amivel másokra igyekszünk benyomást tenni.

Maradjunk a „vezetőülésben” és hajtsunk, miközben ismerjük fel a táblákat is! Van, aki „szabályosan” jár az utakon, van, aki nem.

Miközben egyik sem tudja, hogy ugyanolyan veszélyes mindkét magatartás. Utasokat is viszünk, sőt buszon, repülőn százával megyünk, és ilyenkor egy másik ember kezében van a sorsunk,akinek a sikere a mi sikerünk, és a kudarca, a mi kudarcunk.

Célba jutunk, vagy már útközben elérjük a végállomást. Tehát, amikor inkarnálódunk, a születésünk pillanatában – rálépünk a damaszkuszi útra – a horoszkóp-autó a GPS-ünk, amiben gyakran elhangzik: „Újratervezés!”

Itt kint hangosan, hallhatóan, de belül alig érzékelhetően ott van, és irányban tart!

A „semminemjósemminemérdekel”, így önbecsapás!

A GPS, amikor azt mondja: – Újratervezés!, ez nem csak hibát jelent, hanem újabb lehetőséget teremt!

Nem állíthat meg bennünket senki, hogy bele ne ordítsuk a világba „mindenkilevanszarva”, hogy miért pont velünk történik ilyesmi, „egyemegarossebbakieztkitalálta”, de mégis megyünk tovább!

Holott mi tévedtünk, be nem ismernénk , akkor „levanszarva”, akkor menjünk arra! Elhangzik az is „mostlégyboldogtenagyokos”! Valójában a láthatatlan gravitáció a földközelben tart, és mi hálátlanul legtöbbnyire a „kapdbe” felkiáltás után végrehajtjuk a pályamódosítást! Már aki…

…és a teremtett világ a világ végezetéig tud nekünk meglepetéssel szolgálni…

Az írás Steiner Gergely szellemi tulajdonát képezi, amelynek részben vagy egészben való közlése a szerző engedélye nélkül tilos.