Hol akad el boldogságunk?

Bemutatkozik Kováts Krisztina asztrológus

Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, de mi is az a boldogság?
Mit jelent boldognak lenni? Egy falat kenyér? Egy nyeremény? Egy iskolai dicséret? Kinevezés? Szerelem? Ház vagy egy autó? Esetleg egy ölelés?

• Bármely lehet, ha benne épp hiányt szenvedünk.
• Ha éhesek vagyunk, s adnak enni. Ha nincs pénzünk, s nyerünk, kiugrunk a bőrünkből.
• Ha az iskolában „rossz” tanulók vagyunk, boldogan megyünk haza az ötössel. Ha régóta toporgunk nem haladva munkahelyünkön, büszkék vagyunk kinevezésünkre. Ha nincs bennünk szeretet, egy szerelem által ismét tudjuk magunkat szeretni.
• S mindez érvényes a házra, autóra, ölelésre – bármire.

Ha a hiány helyére beteljesedés érkezik – ott a boldogság.

A földi világ kétpólusú. E két pólus kiegészíti egymást. Ha egyik nincs, a másik sincs. Ha nincs születés, nincs halál. Ha nincs fény, nincs árnyék. Ha nincs mélység, nincs magasság. Ha nincs bukás, nincs siker.
Kilélegzés – belélegzés. Egyszer fent, egyszer lent, ismét fent, ismét lent…

Mindennek egyensúlyban kell lenni, különben megszűnik létezni.
Amikor épp a kettő közötti váltás van – mint a szinusz hullámnál – amikor épp átmegyünk a középen, ott vagyunk boldogok. Ott esik jól a kenyér, a siker, az ölelés.

Ha nagyon feszítjük az íjat, ha túl messzire megyünk ettől a középvonaltól, akkor nagy erővel csapódik be az ellenoldalba, nagy érzések jelennek meg bennünk. De – amilyen nagy erővel jött, olyan nagy erővel megy is, s már el is illant a boldogság! Csak egy pillanat volt.

Hogyan lehet akkor tartóssá tenni ezt a jó érzést, ha csak egy töredékig tart az egész?

Amennyiben tartózkodunk a szélsőségességektől, ami által nem tudnak kialakulni nagy amplitúdók, nagy messzeségek a két pólus, a két véglet között – úgy a középvonalon való átmenet beürüsödik. Ha elég ügyesek vagyunk, akkor nagyon sokszor megyünk át rajta, mely azt az érzést hozza, hogy folyamatosan boldogok vagyunk.
Igaz, nincs akkora kisülése, mint amikor robbanásszerűen szalad át.

Ez belső békét nyújt, szeretetteli mosolyt hoz – de erről mondhatjuk el azt, hogy most – boldogok vagyunk.

Törekedjünk tehát az egyensúlyra, a közép megtartására, hisz középen a SZERETET van, s azért érzünk ott boldogságot.

Hogy nem könnyű? Azt senki nem ígérte!
Munka, sok munka, belső erő kell ahhoz, hogy ne vigyenek el vágyaink, ne higgyük el a káprázatot, ne értékeljük a sikert, s a kudarcot se többre annál, hogy megtanultunk, ill. még nem tanultunk meg valamit.

Amennyit befektetünk valamibe, annyit lehet kivenni – így szól az Egyetemes Törvény.
S a Világmindenségben Rend van. Ez a Rend.