gondolatok a Kos havának margójára…
Írta: Szalay Mónika asztrológus
A Kos havától búcsúztunk, a nap a Bika jegyében folytatja égi útját, de a Vénusz és a Merkúr még a Kos jegyében képez együttállást, a Jupiter pedig az Uránusszal kapcsolódott össze.
Tehát…Lassuljunk le….
A mai társadalmak embere nem képes a türelemre….
mindent AKAR, azonnal…erre lettünk kondicionálva. A felgyorsult világ az instanthelyzetek világa. Add meg Uram, de máris…azonnal…akarom…kell. Olyan sokan képtelenek együttműködni a természettel, kivárni annak ritmusát, kivárni, hogy egy helyzet beérjen, kialakuljon, megalapozódjon.
Felületes helyzetek, minimálisan tartós kielégülést adó válaszok, ez a mai képlet. Ami tartalmas, igényes, mély az nem kell, mert nincs hozzá türelem, sem befektetett energia. Azonnal kell bármi, ha lehet, de tenni, ha nem muszáj, akkor nem tesz a kor embere érte semmit….és erre neveljük a gyermekeinket…
A mai világban a 15 másodperces emberek társadalma lettünk…
ennyi a koncentrációlimit ( TikTok, Insta-videók)…a mai kor embere nem olvas….mert türelmetlen..pláne ha „hosszú”…mert ciki manapság olvasni…könyvet! Papíralapon! Sok-sok oldalast.
Azt neeeem. Majd valaki megmondja a tutit videóban 15 másodperc alatt. –a szövegértés ennek fényében gyér, a gondolkodás felületes, kapkodó és egysíkú lesz…erre halad a világ társadalma.
Instantvilág. Instantkapcsolatok. Instantemberek.
Nem tetszik a másikban valami. Nem baj. Kidobom, eldobom….barátot, szerelmet. Lecserélem, eltűnök, keresek mást az interneten 15 másodperc alatt. Keresi a „tökéleteset”, a „nagyŐ”-t, illúziók és elvárások mentén…de zéró energia és időbefektetéssel ha lehet. Készen kell kapni. Ma megrendelünk a neten mindent, és azonnal…ruhát, ételt, technikai eszközt….csak megmozdulni ne kelljen!…házhoz jön.
Így vannak olyan sokan a párkapcsolatokkal is, az érzelmi kapcsolatokkal is, és az önismerettel is.Nincs IDŐ… Azt hiszik és gondolják, majd „házhoz jön”….ha meg nem….háááát, akkor kuka…és „úgyisleszmásik”…és hajszolják a boldogságot felörlődve saját boldogtalanságukban, szerzett betegségeikben…mert a rapidvígasz…az bizony csak intstantboldogságot ad.
A mai kor „divatja” a depresszió, a pánikbetegség,
a stresszfaktor által létrejött betegségek (stroke, infarktus) amiért valljuk be mi emberek megdolgoztunk, hiszen a rohanás, a taposás, a pénzhajszolás, a versenyszféra mind-mind errefelé terel minket.
Nem állunk meg, nem lassulunk le. Sokan nem bírnak elviselni saját magukkal 24 órát…mit 24-et??…2 órát sem! Mert mindig mennie kell valami „zajnak” ami eltereli saját magáról a figyelmet…rádió, tv, internet, mobilozás….csak csend ne legyen…átgondolásra ösztönző csend. Mert mi történik akkor?
Bekúszik a félelem…. a kellemetlen érzés…a diszharmónia…a szenvedés.
Feltör rögtön a fájdalom, önmagad elől menekülnél. Tehát azonnal be kell kapcsolni valamit, fel kell hívni valakit. Mert SAJÁT magadra nincs sem idő, sem energia, sem türelem!..olyan sokan nem merik bevállalni a változással járó fájdalmasabb helyzeteket, illetve sajnálnak saját magukba befektetni pénzt, időt, energiát…de rettenetesen csodálkoznak a „szegénységtudatuk” vezérelte életmódjukon, hogy a bőség energiáját nem tudják áramoltatni….hogyan is tudnák ha magukkal szűkmarkúak?
A ma embere minden „felesleges” dologra hatalmas összegeket képes elkölteni,
csakhogy a kiüresedett, magányos életét feltöltse valamivel ( autók, hatalmas televízió, játékok, mobileszközök, drogok-gyógyszerek, szex, luxusutak stb.) ..az önelfogadási problémákat kompenzálandó művi beavatkozások( műmell, műszáj, műhaj, gyomorszűkítő, műszempilla, mű ez-az) de SAJÁT magára, a saját fejlődésére, önismeretre, minőségibb életre, kapcsolati működéseire sajnálja saját magától az energiaforrásokat.
A természet adta dolgokat elfogadni képtelen a mai kor embere….örökfiatal akar maradni….és nem önazonos, mert önmagát elfogadni képtelen, és egy idő után már a tükörben fel sem ismeri…a sok „mű”-ségtől….
Persze változást is akar, mert érzi nem jó, régóta boldogtalan a kapcsolatában, de nem változtat, hanem elvárja a változást…nem lép ki…inkább félrelép, és egy másiktól „megszerzi” a hiányt…vagy megveszi. Interneten.
Azonnal. Vagy keres asztrológust, jóst, látót, jövendőmondót, kártyavetőt…de csak addig amíg azt mondja amit hallani akar….lehetőleg 15 másodpercben…ha nem…hát kuka(minőségi munka az nem kell).
Mert ahol nem jön a megoldás, ahol meg kell mozdulni önmagáért és nem tehető a felelősség másra az „nemjó”…márpedig az IGAZkapcsolat nem ránk talál, hanem azért keményen meg kell dolgozni…és az IDŐ-IGÉNYes…lassú folyamat…türelem kell hozzá…és igény. Igény arra, hogy JÓ legyen. Igénytelen világban viszont ritka az igényes kapcsolat. Nem JÁR…online nem rendelhető…
A régi korok életritmusa ma ciki…
lassú…unalmas…pedig aki megélte (politikától függetlenül) az ma képes olvasni, önreflexióra, gondolkodni…vágyja a természetet, az összhangot….
Nagyszüleink 90 éveket éltek meg,
pedig volt abban háború is, stressz is….mert elfogadták az élet ritmusát, a keretet, a természet rendjét…hogy a virág tavasszal bújik elő…nem sürgették, hiszen változtatni nem lehet rajta.
A napi munka adott volt, amiben meg kellett mozdulni, ki kellett menni, el kellett látni, oda kellett gyalogolni…nem a net előtt otthonról fekve/ülve navigálni, így egészségesebben volt kondicionálva a testük, és ezért nem számított, ha szalonnát ettek….az adott szónak súlya volt, az elköteleződés „halálig” tartott.
Ez utóbbi azért érzelmileg toxikus környezetben és a tradíciók ismeretében kártékonynak mondható, mert a mai kor gyermekei vezekelnek érte….
Ma nincs IDŐ semmire és senkire…
mármint minőségi idő…annyi az impulzus,hogy lehetetlen befogadni, pláne feldolgozni…már vált a kép a „világhálón”…háború, majd szerelmi dráma, majd reklám…ontott érzelmi kavalkád…átláthatatlan…emészthetetlen…
Vagy kimenekülünk, és az érzelmi helyzetek megélésére esélyt sem adva „dolgozunk”…”nem érünk rá”…”pénzt keresünk”…”munkában vagyunk”…lehetőleg „mindig”..nehogy véletlenül összefussunk az intimitás megélésének lehetőségével…ha meg összefutottunk, és megéreztük, hát gyorsan „kifarolunk”a történetből ijedtünkben, hiszen a szenvedésgenerált létbe „nem fér bele” a JÓérzés…
A mai kor az érzelmileg elérhetetlenek világa….
az infantilizált felnőttek, az érzelmileg éretlenek kora…ahol a félig-meddig kapcsolatokból kiszemezzük a JÓT, és használgatjuk a másikat….de el nem köteleződünk, „nehogymár” a kellemetlenebb részét is vállalni kelljen egy kapcsolatnak….”elvagyunk”a langyosban…akarunk szexet, és szép perceket….de nem merünk szeretni valójában mert az felelősség és sebezhetőség….mert akkor „lapot húzunk 21-re”…kockáztatunk.
A fájdalom lehetőségét, az elhagyás lehetőségét. A minőség itt sem kell…mert az „melós”…arra idő kell, figyelem, alapozás…a minőségben határok vannak. Keretek.
Őszinteség. Korrektség. Bizalom. Összhang. Érzelem. Az nehéz…fájhat.Pedig a szeretet nem fáj.
